aki ezt nem bírja, az hagyja ki ezt a bejegyzést, aki ismer és szereti, az dőljön hátra és élvezze.
A házigazdáinkkal az a legfőbb bajunk, hogy pocsék vendéglátók, és nagyon-nagyon kisstílűek. Mondok példákat.
Első este (még az óraállítás előtt) a vacsoránál sötét volt, épp csak pislákolt némi fény két haldokló mécsesből. Megkértem a házigazdánkat, amikor bejött közénk (csak az ebéd közös velük, a vacsora és a reggeli nélkülük megy) hogy adjon gyertyát, mert mindjárt elalszanak a mécsesek. Azt felelte, hogy sajnos kifogytak a gyertyákból. Másnap, amikor jöttünk be a bárba utánam kiáltott, hogy a bárban lehet venni gyertyát. Egy gyertya 30 cent. Pár nappal később ők is bejöttek a bárba (persze ők is kocsival) és vettek két sört, egy sör 90 centbe kerül.
A reggeli mindig zabkása. Cukor van az asztalon, bármit szeretnénk hozzá, azt nekünk kell megvenni. 10-11 körül van egy kávészünet (amiről néha elfeledkeznek és ha szólunk, akkor azt mondják, hogy főzzünk magunknak nyugodtan (mármint, hogy forraljunk vizet és használjuk a saját instant kávénkat)), akkor szoktak fejenként egy almát kirakni, de ha nem esszük meg, akkor elviszik magukkal, nem hagyják ott a közös helyiségben. A reggelihez nem kapunk kávét vagy teát, a vizet melegíthetjük magunknak. Elméletileg minden étkezésnek megvan a maga rendelt ideje, de néha csúszik fél-egy órát egyik másik. Néha elfeledkezik rólunk, aztán a fejéhez kap és összecsap valamit gyorsan, néha olyan kevés a kaja, hogy éhesek maradunk. A fiúk majdnem mindig hoznak le az étkezésekhez valami kiegészítőt, és mi is kezdünk erre rászokni (mármint ezeket mi vesszük meg magunknak). (Arról már nem is szólva, hogy néha elfeledkezik Fruzsi étrendjéről, de elismerem, ezt nem könnyű fejben tartani.). Ha valamelyik étkezéshez hoznak lekvárt, akkor biztos, hogy utána el is viszik, ami az üvegben maradt.
A csúcstámadás tegnap volt, amikor elmentek egy barátjukkal sörözni ebéd előtt egy órával és ott hagytak nekünk egy nagy tál salátát. Ebédre. Hatunknak. A salátát különben mi szedtük, nagy része tyúkhúr volt és káposztavirág.
Az angol lányok itt hagytak kb. 2 decinyi olajat egy kis üvegben, mi meg kifogytunk a sajátunkból. Ebéd előtt látta Fruzsi, hogy Andrea (a hostunk), kipakolta a kajálós helyiségből, és készül elvinni. Fruzsi mondta, hogy kifogytunk az olajból, mire Andrea azt felelte, hogy azt nekik adták a lányok, de ha nagyon ragaszkodunk hozzá nekünk adhatja, aztán csak levitte magával a házba. Pampilhosa-ban egy elfogadható extra szűz olajat (7,5 dl) 4,5 EUR-ért vettünk.
Az angol lányok vásároltak bögréket, 6 darabot, hogy az önkénteseknek legyen miből a reggeli kávét, teát inniuk, amíg itt voltak, addig elmosás után mindig visszakerültek az ebédlőasztalra, amióta elmentek, csak az egyik, amelyiknek letörött a füle.
A házigazdáink előszeretettel hangoztatják, hogy ez egy off-grid farm, de igazából csak az önkénteseknek az, nekik a házban van villanyuk, de nem szívesen engedik még azt se, hogy telefont töltsünk, van internet és wi-fi, de nem osztják meg velünk, kézzel mosunk, de nekik van mosógépük (mondjuk 2 hét után felajánlották, hogy akár használhatjuk is, de majd felszámítanak valamennyit az áramért.)
A (kézzel) mosáshoz vehetünk tőlük bioszappant, hogy ne szennyezzük a környezetet, de a mosogatáshoz a boltban kapható legolcsóbb mosogatószert adják.
Az önkéntesek majdnem egy napos út után jutnak el ide, Pampilhosa-ból csak reggel és este jön errefelé a busz, ami meg sem áll itt a farmnál, hanem a szomszédos faluban. Azonban nem mennek el értük odáig sem, hanem a helyi taxi hozza el ide őket. Mondjuk nem sok, 6 EUR, de akkor is.
Sok kis értelmetlen apróság, amitől nagyon tele van a hócipőnk. Nem tesz jót a morálnak.
És ezzel együtt is, lehetne sokkal rosszabb. Ha kérdezünk tőlük valamit, nagyon szívesen magyaráznak, ha késünk pár percet a munkakezdésről, nem szólnak egy szót sem, figyelnek arra, hogy amennyire lehet minden nap mást csináljunk (van olyan 400 ha-s (!) biofarm, ahol egy hónapon keresztül krumplit kapálhatsz), nincs teljesítménykényszer, vagyis, dolgozhatunk a saját tempónkban és nem szólnak meg, ha valami munkamániás sztahanovista tízszer annyit tudna teljesíteni ugyanannyi idő alatt.
Azért a tökéletes végszó a 3. hónapunk host-jától származik, akinek Fruzsi megírta az étrendjét, és aki nagyon kedvesen és lelkesen válaszolt, hogy persze, nem probléma és nagyon örül, hogy megyünk és
"How is portugal so far? Where are you? (hopefully not in casalinho?)
have a wonderful time
És oda nem lehet előbb menni?
VálaszTörlésJó, mondjuk gondolom feltaláltam a spanyol viaszt (nem, nem fogok szóviccelni), és Ti még erre nem is gondoltatok :D
VálaszTörlésDe ha már úgy van, írhatnátok a kötöttségekről is, hogy mivel tartoztok ennek a farmnak, magyarán mit jelentene, ha előbb lelépnétek. Értem én, olvastam már, hogy ilyenkor valami fájdalomdíjat szeretett volna szedni a valamelyik farmon a valaki, na, de hogy jogilag hogy van ez itt lerendezve. Van valamilyen kötelezettségetek?
Az a fájdalomdíj elméletileg teljesen szabálytalan volt, ha minden igaz, Simon, a német srác, aki belefutott ebbe, jelentette is a workaway oldalán és azóta törölték is őket.
VálaszTörlésMi, amint kiderült, hogy van hová mennünk (kb 10 nappal az érkezésünk után), szóltunk a hostunknak, hogy csak egy hónapot maradunk. Nem kicsit kapott hisztis rohamot, hogy miért nem szóltunk előbb, már akkor, amikor kitaláltuk, hogy nem akarunk végig maradni, blabla. Amikor egy órával később Simon is bejelentette, hogy két héttel korábban megy, mint eredetileg tervezte, akkor rácsapta a csirkeól ajtaját. Aztán amikor legközelebb megjelent, már újra mosolygott és kedves volt és azóta nem került szóba ez az egész. Egy kicsit félelmetes azért.
Ja és kérdésre a válasz: nincs semmilyen kötelezettségünk, ha akarunk elmehetünk korábban. Nyilván, ha nem vis maior, akkor amikor megtudod, hogy elmész, szólsz, de egyéb kötelezettség nincsen.
Azért foghatnák, hogy ez valahol egy üzenet. De nyilván azért nem fogják, mert csak a csorba bögrét hagyják elől.
VálaszTörlésJól teszitek, hogy mentek. Így a legbékésebb