Ő Komfri, (azaz comfrey, Symphytum x uplandicum, lánykori nevén fekete nadálytő) az útitársunk. Még Mike-tól kaptuk, csak gyökeret, de egy hónap alatt nagyon szépen leveleket hajtott, csak most megnyírtam az utazáshoz.
Korábban nem hallottam róla, pedig nagyon hasznos növény: növényi trágya (rengeteg káliumot tartalmaz), gyógynövény, talajtakaró és még egy csomó minden egyéb.
Azóta persze állandóan elémugrik a neve, a hátfájós kenőcs tubusától az összes kertészeti könyvig mindenhol szerepel.

https://en.m.wikipedia.org/wiki/Comfrey

Ő Nina, a kutya a farmon. Befogadott kóbor eb, már hónapok óta etetik, de még mindig nem mer emberek közelébe menni.
Itt Portugáliában (legalábbis vidéken) borzalmasan bánnak a kutyákkal, folyamatosan kötélen tartják/verik/nem etetik őket. Ha pedig beteg, a legolcsóbb megoldás berakni a kocsiba és elvinni elég messze. Persze vannak kivételek, de minden host ugyanezt mesélte, még a portugálok is. Blanchéknak 5 kutyája volt, ebből 4 befogadott-kivert-utcán talált jószág.

Érzelmes búcsút vettünk a háziaktól, és kaptunk egy kis ajándékot is: teák és paradicsomlekvár.
Kaptunk egy rövid példabeszédet is Eduardótól, pedig eddig nem tűnt ilyen bölcselkedő típusnak: hogy sok sikert az álmainkhoz, találjuk meg a farmunkat, és ne aggódjunk, ha hosszú az odavezető út, az ugyanúgy az álom része, mint maga a beteljesülés. Tiszta zen.

Piac, halas részleg

Baljós árnyak

@Cabo da Roca

 és wild wild west

Hostok és wwooferek

Irina orosz, szentpétervári. Legalábbis onnan érkezett, elég sokfelé lakott már, az édesapja tiszt a flottánál, most éppen Murmaszkban állomásozik. Irina orosz szakot végzett és egy internetes újságnál volt korrektor, aztán az ukrajnai kaland miatt kicsit megborult az orosz gazdaság, emiatt az újság is, és persze a korrektorokat rakták utcára elsőnek (A magyar korrektúra helyzetéről a legjobb összefoglalás itt).
Azután egy évig (vagy tovább is? nem emlékszem) egy hostelben dolgozott recepciósként (ott összeismerkedett egy portugál sráccal) aztán megunta és eljött ide önkénteskedni, három hónapja van, ennyit enged neki a vízuma.
Mennyire könnyű elfelejteni, hogy milyen értékes is az útlevelünk.

Citromverbéna matek

A birtokon 40 sorban termesztenek citromverbénát. Ez 4000 m2 (4/10-ed hektár) területet foglal. Egy aratásnál, szárítás után úgy 500 kg citromverbéna az eredmény. Egy kiló ebből 5 Euróba kerül, vagyis egy átlagos aratásnál 2500 Eurót szereznek csak a citromverbénán. Évente ötször tudják aratni.
Eduardo, a host 5 óra alatt két sort vág le, az önkéntesektől egy sort vár el (erre nagyon fontos lenne minden jelenlegi és leendő host figyelmét felhívni, hogy az üzleti tervében és a valóságban se várjon el az önkéntesektől ugyanannyi munkát!). Ezt teljesítjük is, általában miután végeztünk fél óra marad még virágot szedni, meg hasonlókra. Ma belehúztam és együtt haladtam Eduardoval, közben szedtem ki ezeket az infókat, így nekem is összejött volna a két sornyi, de a szárítókapacitás jelenleg a szűk keresztmetszet.
Azt mondta, hogy ha egy hektáron termesztene citromverbénát, akkor már folyamatosan azzal kellene foglalkoznia.
Az utolsó órában ma körömvirágot szedtünk, öten három lavórnyit, ami szárítás után másfél kg körül lesz. Egy kiló szárított körömvirág 100 Euró körül van, viszont hetente lehet szüretelni.

A portugálok a könnyű zenét szeretik. Amikor azt mondom könnyű, akkor tényleg nagyon könnyű zenére gondoljatok. (Ha nem lenne a Kispálnak egy tingli-tangli című száma, amit nagyon szeretek, akkor azt mondanám, tingli-tangli.) Ez szól mindenhonnan, ezt hallod a rádióból, az autókban ezt hallgatják, a plázákban (ott is voltunk már!), ha elmész egy színpad előtt és természetesen folyamatosan ez megy a tv-ben is. Biztos van komolyabb zenei kínálat is, de sajna abba még nem futottunk bele. A Nyugati aluljáróban évekig szólt a Napfény járja át a szívem újra, ehhez képest az maga volt a kőkemény rakkendroll.

a citromillatú füvekről

A citromillatú füvek igen kelendőek. A citromverbéna a bajnok (a legtöbbet ebből adják el és emiatt a legnagyobb területen ezt termelik), de a kertben még van ezen kívül:
Citromfű (Melissa officinalis), ez az, amit mindenki ismer, nagyon finom, illatos a levele, és nagyon szeretnéd a kertedbe, egészen addig, amíg meg nem telepszik és el nem lep mindent.
Citromcirok (Cymbopogon citratus), sásféle, borzalmasan vág, és nemcsak gazolni kellett, de a száraz leveleket is kiszedni (én szerencsére gazoltam valahol másfelé), a lányoknak a végére olyan volt az alkarja, mintha pengével hasogatták volna végig magukat.
És kakukktojásként a lemon thyme (Thymus x citriodorus, a citromillatú kakukkfű), amit ugyanolyan, mint a rendes kakukkfű, csak éppen citromillatú.

Ma mesélte a házigazda, hogy korábban a családi szőlőt igazgatta, 40 hektár, kellett hozzá egy traktor, egy állandó alkalmazott és a zöldmunkáknál és a szüretnél még 2-2 hétig 5-6 ember (bort nem készített). Elmehetett szabadságra és egyáltalán nem fájdult bele a sok munkába. Aztán belevágtak jól ebbe a gyógy- és fűszernövény bizniszbe és azt hitte, hogy 5 hektárt ketten lazán megcsinálnak. Hát nem, most éppen két hektáron van haszonnövény, a többin gaz, folyamatosan van 4 önkéntes, heti 25 órában mindegyik és állandó csúszásban vannak. A szőlőnél két nagy munkacsúcs van, itt minden héten három, a lemonverbénát 4-6 hetente lehet vágni, a különböző virágokat hetente kétszer lehet(ne) szüretelni, a többi növényt is folyamatosan, a szűk kapacitás hol a szárító, hol a ládahiány, hol a vevő késedelme, hol az, hogy csak ennyit tudunk megcsinálni egy nap. Ma a sok szűk kapacitás miatt egész nap körömvirágot meg bíborkát ültettünk.
Különben ez nem az az élet, amiről álmodom, ez ugyanaz a városi hajtás, mint amit bárki, bárhol meg tud csinálni, rohanás, rengeteg munka, (és itt még szabadság sincsen), és ráadásul bent laknak a városban, aminek minden bizonnyal ezernyi előnye van, de én egyet se látok és mindet el lehetne érni azzal, hogy néhanapján befurikáznak a közeli nagyvárosba és elintéznek mindent jól.

Farm választás szempont

Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen szempontok szerint válasszunk hostot, főleg azon, hogy hogyan lehet kiszűrni a nem annyira jó helyeket. De végül tippem sincsen. Az egyetlen eléggé jól működő elv, hogy az árutermelő farmokon és a nagy farmokon nincs olyan nagy választéka az elvégzendő munkáknak. Itt aratsz, paradicsomot kötözöl, krumplit bakhátalsz, akár hetekig. A kisebb (és/vagy nem árutermelő) farmokon nem annyira szigorúan beosztott az ütemterv, többféle munka van, és ha épp megunsz valamit mindig van más, amit csinálhatsz helyette.

Ez pedig a lemon verbena (citrom verbéna, https://en.m.wikipedia.org/wiki/Aloysia_citrodoraszi) az egyik legkurrensebb termékük, ennek megfelelően a legnagyobb területen termesztett, és a fránya 100 méteres ágyások, egy ember 5 óra alatt nagyjából egy ágyásnyit vág le. Pár órát a napon száradnak, utának pedig mennek a szárítóba. Iszonyú kényelmetlen szedni, a töve fölött nem sokkal kell levágni metszőollóval, oldalra fektetni, amikor kész vagy egy tővel, folytatni a következővel. Esszenciája a nehézségeknek, hajolva-guggolva-térdelve dolgozol (ma kifejlesztettem a módszert, hogy ülve is menjen, de az is csak rövid könnyebbség) és a végeláthatatlan (100 méteres) sorok. Még a folyamatosan körüllengő citromillat sem kompenzál eléggé.

Ezen a farmon a legkeményebb a munka. Nem a legfárasztóbb, az talán Sao Pedroban volt, azt egész napos-hetes gödörásással.
Itt egész nap valamit szüretelünk (heti egy nap pihenésképp gyomolunk), folyamatosan hajolva-hajolgatva, guggolva, térdelve, a munka végére már mindannyiunknak fáj a dereka, a combja, a térde.
Ma két órán keresztül virágot szedtem, ez a globe amaranth (Gomphrena globosa, Bíborka, http://www.botanikaland.hu/gomphrena-globosa/biborka/), 13 liternyi (súlyra sajna nem tudom, a lavóron volt térfogatjelzés). Eddig nem gondoltam volna, hogy a virágszedés ennyire kemény munka, de nagyon is az. Ha csak 15 centicel magasabbra nőttek volna, már egész kényelmes lett volna szedni.

Befőzés

Nagyüzemi gyümölcsbefőzés zajlik, bár nekem eléggé szokatlan módon. Az asszony megfőzi a lekvárnak valót, otthagyja a tűzhelyen és amikor ideje van, akár két nap múlva, egy kicsit megmelegíti (60 fok elég, mondta) és belekanalazza üvegekbe. Aztán kiderült a titok, annyi cukrot tesz bele, hogy az minden élő szervezetet megöl a környéken. Olyan édes, hogy a gyümölcsíz nem is érződik, pedig izgalmas cuccok lennének: gyömbéres alma, rozmaringos sárgadinnye. A nagykörúti török kebabosok sütijei ehhez képest savanyúság hús mellé.

Apróhirdetések

Bár már gondolatolvasó barátaim egyike megelőzött és elkezdte a keresgélést, de szeretnénk a segítségeteket kérni:

1) Keresünk Nyugat-Magyarországon (Veszprém, Vas, Zala megye elsősorban) faluvégi házat, tanyát, elhagyott malmot. Szempontok: kevés ráfordítással beköltözhető legyen (vagy annyira kedvező áru, hogy megérje sátorban lakni egy ideig :); legalább 1 ha terület legyen hozzá (gyümölcsfák előnyben); legyen önálló vízellátása (kút vagy forrás); legyen elektromos áram, internet csatlakozás lehetősége, térerő, és mindezt maximum 9 millió Ft-ért. Nagyjából. Olyasmiket keresünk, mint ezek:
http://ingatlan.com/szakonyfalu/elado+haz/csaladi-haz/vas+megye+szakonyfalu/21340666
http://ingatlan.com/nemetbanya/elado+haz/csaladi-haz/veszprem+megye+nemetbanya/20914228

2) Az átmeneti időre (amíg Budapesten lakunk vidéki birtok híján): A belvárosban (vagy a belvárostól max 25-30 perc bringázásra) nagyon kedvező áru bútorozott bérlakást. A legjobb olyan lenne, ahol a tulaj elmegy most pár hónapra és keres egy megbízható kedves párt, akire rábízhatja a lakást, a költségek fejében.

Várhatóan augusztus végén érkezünk haza, ahogy sikerül.

Quinta do Boico

Már vagy két hónapja voltunk látogatáson ezen a farmon. Eredetileg ide is pályáztunk, de a host bizonytalan volt, hogy akar-e minket fogadni (fél évvel korábban nem tudta megmondani, hogy fogad-e minket vagy nem, és amikor egy hónappal később újra rákérdeztünk, akkor jól lerázott minket - szerencsére erre nem emlékezett, amikor találkoztunk). A farm gyönyörű, 8 hektáros, a ház és közvetlen környéke iszonyú rendetlen, így végül nagyon örültünk, hogy nem mentünk ide, a rendetlen farmok rosszat sejtetnek. Ami ebben az esetben nem feltétlen igaz, a host Guido, angol, két lányával él a farmon (a feleség szintén Portugáliában, találkoztunk is vele, de már elváltak), találkoztunk egy wwooferrel, aki két hétre ment és két hónapig maradt, mert annyira jól érezte magát, nekünk mindenesetre elég volt egy délután, és utána boldogan mentünk vissza a rendezett farmunkra.
Az egyik piacnapon egy hónappal később újra összefutottunk velük, Guido saját készítésű kecskesajtot árult, nem bírtunk ellenállni a kísértésnek és vettünk egyet, érlelt, 6 hónapos, erős szagú és ízű. ÉS, tele volt kecskeszőrrel. A nagy tanulság, hogy ha valakinek láttad a konyháját és az rendetlen, ne vegyél tőle sajtot.

Ő Guido (egy elütött kígyóval a kezében, amit macskakajának szánt) és a lelkes wwoofer a háttérben

Újabb gyönyörű tűzhely

A ház

Pasztinák és a sorba vetett retek (hogy mutassa a lassan növő pasztinák helyét)

Egy kis permakultúra: kartonpapír takarás, bab, tök és lóhere együtt vetve

Igen, a lóherét szándékosan ültették ide.

Az ökológiai gazdálkodás szépsége: a minden környezetszennyezésre érzékeny szalamandra is megél a farmon (persze, ennek a farmnak is nagyon jó volt a vízellátása)

Ruby, az egyik kislány egy újszülött kecskével

Itt meg én egy újszülött kecskével. Megacukiság.

Az önkéntes szállás

Az igencsak rendetlen konyha

Hostok és wwooferek

A múlt heti kiránduláson készült, Sesimbra homokos tengerpartja a háttérben. A barna lány Joana, 19 éves (vagy 17, miután annyira nem erős az angolja, ez végig bizonytalan maradt), portugál. Ő nem wwoofer, hanem valami kertészeti suliba jár és itt töltötte a szakmai gyakorlatát. Lizy, a szőke lány angol, 28 éves, utazgat, most éppen wwoofol, de különben dolgozik, van Angliában egy lakása, amit kiad, abból van valamennyi bevétele is. Egyszer szeretne saját farmot, de nem siet.
A háttérben lévő homokos tengerpart apropóján megjegyzem, hogy nem nagyon értem azokat, akik a szűkre szabott szabadságukon ilyen helyekre vágynak. A strandolás borzasztó unalmas és a homok mindenhová tapad és ragad. Én a hegyekre és az erdőkre szavazok.

Hostok és wwooferek

Az előző hely cuki angol házaspárja, meg mi magunk:

Úgy tűnik hazamegyünk.
Már Quinta a Vontade óta érezzük, hogy ugyan jó más földjét is művelni, nagyon jó tanulni ennyi mindent, ismerkedni másokkal, mások életével, de sokkal inkább szeretnénk a magunk földjét tervezni, művelni, élvezni.
Portugália, ahol Nyugat-Európában a legolcsóbb a föld, nem igazán jött be nekünk. Ugyan tudnánk venni valamekkora - nem túl nagy földet, akár meg is tudnánk élni belőle, de hely- és nyelvismeret híján ezen a ponton megakadnánk.
A nagy terv most az, hogy valahol Nyugat-Magyarországon kinézünk egy kisebb birtokot, faluszéli házat nagy telekkel, elhagyott malmot, valami ilyesmit, odaköltözünk és boldogan élünk, amíg meg nem halunk.

Eredetileg augusztus végéig volt helyünk, de módosítottunk, az utolsó időpont most augusztus 9.(Algarve), augusztus 15. (Dél-Spanyolország) utána szép lassan, nagyon lassan elindulunk haza.

Ahogy az előző farm falusi turizmus jellegű volt, úgy ez a mostani városi, teljes ellátással, egy kevés munkáért cserébe.
Nagyon korrekt hostok, pontosan tartják az időpontokat, türelmesek, kedvesek, jó a szállás és a kaja (az igazából túlságosan is), és teljesen szabad a hétvége. Eddig (négy hónap alatt) egy szabad hétvégénk volt, amikor Portóba mentünk, itt viszont minden hétvégénk szabad, tervezünk is nagyon, holnap Arrabida nemzeti park, strand (valószínűleg ez lesz a legrövidebb program) és Sesimbra, vasárnap pedig Evóra.

Honvágy

Honvágy az nincs. Hiányzik a családunk és hiányoznak a barátaink, nagyon is, de az ország, a város, amit otthagytunk, az emberek, a gondolkodásmód, a poltika, a mindennapi élet az nagyon nem. Egyenesen nyomaszt a gondolat, hogy haza fogunk menni előbb-utóbb.
Mindkettőnknek ez a leghosszabb külföldi tartózkodása, nekem 5 hét, Fruzsinak 3 hónap volt eddig a csúcs, de nem érezzük soknak, szívünk szerint akármeddig maradnánk.

Egy napunk úgy néz ki, hogy reggel fél 6 körül kelünk, legkésőbb negyed hétkor elindulunk a farmra, fél 7-kor legkésőbb már dolgozunk (látjuk a napkeltét minden reggel).
10 körül van egy fél órás teaszünet, amikor valami helyi termesztésű teát iszunk és vajas kenyeret vagy gyümölcsöt eszünk, délben beülünk a kocsiba és hazamegyünk, ebéd szinte rögtön, délután egytől szabadok vagyunk. Újra teljesen a nyaralás érzés, (bár ebéd után mindig beájulunk az ágyba egy-két órára). Egyelőre a városban mászkáltunk, holnap megyünk a strandra és megfürdünk jól az óceánban.
A hétvégék szabadok, már tervezzük, mit is nézzünk meg, és miután Fruzsi megtalálta az útikönyvet, így már talán nem hagyunk ki túl sok látnivalót sem.

A katolikus Portugália adórendszere nem házasságbarát. Mindenki kap lakhatáshoz adókedvezményt, ha többen laknak ugyanabban a lakásban, akkor mindenki, aki be van jelentve oda, kivéve ha házasok, akkor csak egyikük. Így a vendéglátóink nem házasok, egy csomó pénzt megspórolnak ezen. Bezzeg a franciák adórendszere családbarát, ott adókedvezmény jár a házasoknak. Elmeséltek egy történetet, hogy két heteró egyetemista fiú az egyetem idejére összeházasodott az adókedvezmények miatt (majd az egyetem elvégzése után el is váltak).
És amúgy sem családbarát ez az ország, itt nyitva vannak a boltok vasárnap (a kicsit egy része bezár, de a többség nyitva van).

Hostok és wwooferek

Carla és Eduardo ex-pedagógusok, Carla történelmet tanított, Eduardo pedig számítástechnikát. Pár éve megelégelték, hogy többet foglalkoznak adminisztrációval, mint tanítással és felmondtak. A város határában bérelnek 5 hektárnyi földet, fűszer- és gyógynövényeket termesztenek. Nagyjából 2 hektárt használnak ki (azon fóliával takarnak és csöpögtető öntözést használnak, a többin dús gaz terem. A saját zöldségeiket is megtermelik természetesen.
Egy ágyás 100 méter hosszú, amikor elkezded, alig látni a végét, borzalmas.
Van egy hatalmas fóliasátruk, ahol palántáznak, a szárítást pedig egy hatalmas konténerben csinálják, ventilátorok, páraelszívók és a nagy meleg elintézi a munkát.

Ébredések

Az első két helyen 7-fél8 körül keltünk, aztán a harmadikon és a negyediken már 7kor elkezdtük a munkát. Itt 6 után nem sokkal indulunk ki a farmra. Ennél korábban már nem szeretnék kelni.

Megérkeztünk az új helyre - azért nem farmot írok, mert a városban (Setubal) lakunk, kb 2 perc sétára a parttól és 5 percre a belvárostól, a farm pedig 5 perc autókázásra van a lakástól. Elég furcsa 4 hónap vidék után újra a városban lakni, lakásban, nagy házban.
A farmon pedig gyógy- és fűszernövényeket termesztenek, ma reggel levendula szedéssel kezdtük és borsikafűvel (lásd még csombor) folytattuk.

"A legjobb megoldás találni egy elviselhető állást, melyből meg lehet élni, s a maradék időt, energiát a hivatásnak szentelhetni. Így nem szükséges semmi megalkuvás. Ha nincs elég pénz, nehéz a hivatást művelni. Ha a hivatással kell pénzt keresni, túl sok megalkuvást kell vállalni. Az üzleti életben ki kell elégíteni a megrendelőket, hisz nekik kell dolgozni. Csak a műkedvelő teheti azt, mihez kedve van: ebben valódi boldogság rejlik. Mindenkinek ajánlható, hogy maradjon műkedvelő: ez a legjobb változat." Andre Kertesz

Ha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor akár még egy évet is szívesen önkénteskednék. (persze jó helyeken, mint az utolsó kettő). De így, 40 felett már nagyon sürgetőnek érzem, hogy saját zöldségeket, gyümölcsöket és csirkéket és még ki tudja mi mindent neveljek.

Portugália tele van őskori emlékekkel, Casalinho környékén ugyan nem találtuk meg a barlangrajzokat, de az előző farm közelében volt egy dolmen, amit ugyan elsőre szintén nem találtunk meg, de aztán eljöttek velünk a házigazdáink is, szépet kirándultunk és meglapogattam életem első kőkorszaki építményét. Furcsa érzés volt.

A képen pedig (az ismerteken kívül: Tom, Blanche, Luka)

A tegnapi bringázásból hazafelé.