Hallunk rémtörténeteket is hostokról. A Peaceful Valley (!) nevű helyen közölték az egyik önkéntessel, hogy ha nem dolgozik rendesen, akkor húzzon el, mire a német srác kicsit megorrolt rájuk és le akart lépni. Majd amikor indulni akart közölték vele, hogy akkor fizessen 30EUR-t, mert korábban megy el, mint a megbeszélt. Egy másik helyen csak folyamatosan basztatták a wwoofereket és kiabáltak velük, hogy nem dolgoznak elég hatékonyan, amikor meg munka közben megsérült egy lány térde, akkor a következő napon, amikor még nem tudott dolgozni, közölték vele, hogy akkor ez a szabadnapja, a harmadikon pedig, hogy ha nem dolgozik, akkor menjen hostelbe, de ott nem maradhat tovább. Most találtunk egy helyet, ahol kiírták, hogy a kaja mennyisége az elvágzett munkától függ.
Nagyon törékeny az egyensúly a wwoofer és a host között. Az egésznek legjobban az tesz be, hogy vannak hostok, akik az ingyen munkaerőt látják az egészben, amolyan modernkori rabszolgatartást és vannak wwooferek, akik pedig az ingyen szállást és kaját. És persze vannak sokan, akik valahol a kettő között helyezkednek el, annyira nem szeretnének sokat dolgozni vagy adni. Kell szerencse ahhoz (sikeres bolygóegyüttállás, isteni áldás, nem kívánt törlendő), hogy a dolgozni akaró wwoofer és a vendégszerető host találkozzon.
A 2013-as toszkán vendéglátónk minden szempontból tökéletes volt. Remélem ő is így emlékszik ránk.