A kaja általában jó, egy dolgot nem tudok megszokni: minden reggel zabkása van. Csak zabkása. Cukrot kapunk hozzá, de semmi mást, ha valamit szeretnénk még (gyümölcsöt, fahéjat vagy bármit) azt magunknak kell megvennünk. Nyersen elég sokáig tudtam enni a zabpelyhet, de mostanra nagyon elegem van belőle. Fruzsinak nem bírta a bőre, úgyhogy ő kölest eszik a saját készletéből, de mi minden reggel ezt kapjuk.
Angolul tanulóknak: porridge.

Sajtkészítés

Vannak kecskék és kiskecskék is, és az elválasztás után tovább fejik a kecskéket, és a tejből jut a délelőtti kávéba is, a többiből pedig sajt készül.
Tegnap meglestük a titkot, ami nem annyira nagy titok: oltóval, keverve a megaludt tejet a frissel, némi fűszer, formába merés, pihi.
A sajt kellemes, nem erős ízű, kenyérrel, salátával, olajjal nagyon finom.

Kb napi 5 órát dolgozunk, 6 napon keresztül, és valamikor a hét során van egy, előre nem kötött szabadnapunk. Ebéd után végre nem a bár az egyetlen opció (amíg hideg volt, addig nem tudtunk mást csinálni, a bárban fűtöttek :), de most már csak minden második nap jövünk be, különben olvasunk az árnyékban, kis permakultúrát, portugált, hétköznapi pszihológiát vagy sétálunk, vagy csak heverünk és gyönyörködünk a környékben, ami gyönyörű.
Tegnap volt két hete, hogy eljöttünk otthonról, mostanra minden szabadság véget ért volna és kezdődnének újra a hétköznapok, de itt minden nap, még a hétköznapok is, ünnep. Hihetetlen felszabadító, hogy még egy jó ideig nem kell visszamennünk, hogy tényleg van időnk gondolkodni, tervezni, álmodozni.
Nem győzök hálát adni ezért az ajándékért.

Az angol lány iPhone6-ja megszámolta: ahhoz, hogy a lakókocsijától, ami a mienk mellett van, felérjen a WC-hez, annyit kell másznia, mintha a 7. emeletre kapaszkodna fel.
Azért ez, ismerjük el, elég ütős.

Hoztunk magunkkal egy üveg tisztességes (http://igazioliva.hu/ -féle) olivaolajat, de sajnos hamar a végére értünk. A bárban vagy a másik irányban lévő városka szupermarketjében (ott még nem voltunk) pedig nem hogy minőségi, hanem nagyipari extra szűz olajat se lehet kapni. (Nagyon érdekes volt, hogy az otthonról termelői hozott olaj hideg hatására megdermedt és kicsapódott,  a helyi bolti vacakok pedig nem változtak.)
Úgyhogy ma írtam Tóth Gusztinak, hogy ajánljon helyi kontaktokat-termelőket, akiktől tudunk tisztességes olajat szerezni.
Ugyanez a helyzet a borral is, 3-4-féle palackos bor van a polcokon, egy 7 Eurósat kipróbáltam (amit a finn srác ajánlott), csapnivaló volt, úgyhogy a kettes számú opciót választottuk,  a helyi alkoholisták választását, 5 literes, dobozos kiszerelés, szintén 7 EUR-ért. Annyira nem is rossz, bár ilyenkor mindig kérdéses, miből is készülhetett.

Tegnap este kaptam egy sms-t

"Tisztelt Vasarlonk! Eljen a lehetoseggel! Marcius 29-en, vasarnap 6:00-tol 21:30-ig varjuk Ont is aruhazunkban kulonleges akciokkal! Udvozlettel: METRO"

Ó, ilyen közel már a húsvét. Keresnem kell egy templomot a közelben.

Felirat a wc-ben

Mert ugye nincs közel a budi, és még ha közel is lenne, akkor se lenne kellemes.

A képen jól láthatóan a srácok lakóautója, és az erdőben, elbújva a fák között (egy óránál, félúton a középen lévő kő és az erdő széle között van a budink. Szerencsére a kisdolgokat bárhol el lehet intézni (nekem könnyebben, Fruzsinak kevésbé, annyira sok bokor nincsen), de a komolyabb ügyletekhez egész szépen kell gyalogolni, kb 120 méter a távolság, és vagy 15-20 méter a szintemelkedés. Igen, egy rohadt meredek lejtőn kell felcaplatni.

Ez itt a fal egy darabja, legalábbis eddig ezt hittük, de ma kiderült, hogy a mindennapos saláta egy része is innen származik. Eléggé meglepődtem, amikor láttam a házigazdánk fiát ollóval és egy tállal a kezében ebéd előtt fél órával gyűjtögetni. Különben olyasmi, mint a porcsin, nedvdús, nem különösebben erős ízű levél.

A lakókocsi, ahol élünk

A jobboldali a mienk.

Utána tudna valaki nézni, hogy hogyan történik az autópálya használat vagyis inkább a fizetés Portugáliában? Elméletileg kapus rendszer van, de miután átértünk Spanyolországból nem voltak kapuk, csak időnként feliratok, hogy itt mennyi lesz az autópálya használat díja, aztán megint csak egy újabb felirat, hogy mennyibe kerül a következő szakasz. Help.

Egy permakultúrás farm kialakításához 20 év kell, nagyjából ennyi idő, míg kialakul az az egyensúlyi állapot, amelyben már nem kell igazán sokat dolgozni, a kert műveli magát és akár még nyereséget is termel. Pont ma reggel tudatosítottam magamban, hogy egyrészt az úttól lefelé (a 2,8 hektáros részen) is mindenfelé vannak gyümölcsfa csemeték, másrészt pedig az úttól felfelé, az erdős részen is - amikor azok bőven termőre fordulnak, akkor már lesz mit eladni (és van köztük néhány eléggé egzotikus fajta is, amivel megéri majd nagyobbat autózni egy különcségeket értékelő piacig).

A munkák, amiket eddig végeztünk: reggelente kecskekaja gyűjtése a hegyoldalról (vagyis irtjuk az aljnövényzetet, amit utána a kecskéknek adunk), zöldséges ágyás előkészítése (kapálás, gazolás, egyengetés), lombsöprés (ami egy kicsit több gyaloglást igényel a dobogókőinél, a hely, ahonnan hozzuk nincs is rajta a műholdképen, túl a kis tavon a jobbszélen), ráadásul szelídgesztenye lombot, meg persze a tüskés magházat, még a kesztyűn is átmegy, ha jól fogja meg az ember,  tegnap és ma pedig istállót (vagyis baromfiólat és nyulak és kecskék szállását) ganajoztuk, nagyon tanulságos volt. Ott álltam a sötét istállóban és kapartam a többnyire száraz anyagot az aljáról (persze különválogatva a lerágott ágakat, amiből nem lesz komposzt és a már oszlásnak indult növényi részekkel keveredett trágyát) és végigfutott az agyamon egy csomó drHouse rész, hogy vajon mi minden lehet most a levegőben, ami hallatlanul izgalmas orvosi eseteket okozhatna.
Van, aki hipochondernek születik és van, aki beletanul.

A birtok egy völgyben fekszik, déli fekvésű, a vége a völgy alja, egy patak. A régi portugálok (és persze minden földműveléssel dombon/hegyen próbálkozó nép) bölcsessége, hogy legalább a lejtő aljában meg kéne fogni a termőtalajt, amit az erős esőzés lemosna egészen a tengerig. A völgy aljában teraszokat építettek, amiket igen vastag kőfal választ el a pataktól - ide érkezik meg a víz nagyja és a talaj egy része (egy másik részét a feljebb lévő teraszok és növényzet fogja meg).
Itt vannak a zöldséges kertek is.
A zöldséges kertek öntözését nagyon elegánsan oldották meg. Miután erre folyik a patak, ezért egy részét még korábban elterelték és feljebb vezették (és ráadásul egy másik forrás vize is keresztülfolyik a birtokon), és ennek a víznek egy részét eresztik szükség szerint a földre. Az egész terep egy kicsit lejt, és az ágyások pedig úgy vannak kialakítva, hogy felül befolyik a víz, maga az ágyás, amennyire lehetséges vízszintes, a végén pedig zárt, úgyhogy a lehető legtöbb víz szivárog be a talajba és nem visz magával túl sok tápanyagot. (ez így eléggé érthetetlennek tűnik, de talán a képek alapján világosabb lesz).
Két délelőtt munkájával Fruzsival építettünk két ágyást (vagyis két hosszabb csíkot, ami több részre van tagolva), kapálás, gazolás, egyengetés, falak és csatorna kialakítása. Bár nem nagyon értettük, hogy miért hagyják ennyire elgazosodni a területet (talajtakarás, az kéne a köztes időszakokban), de végülis mindegy, megcsináltuk, örültünk neki jól.

 Az egyik patak melletti terület, ahol még nincsen veteményes, csak a kecskék legelnek

A házigazdáink kisebb fia, háttérben az ágyások 

Fruzsi a győzedelmes 

Az utolsó simítások 

Így néz ki, amikor készen van, a nagyon zöldellő részek gazosok. 

Az első veteményes (egyelőre kettő van). A Google Earth-ös képen különben elég jól látszik, hogy miről is van szó: a kép aljában, a Google felirat mellett van az első veteményes, mellette a második (ahol mi is dolgoztunk), utána a zöldebb rész most legelő, a negyedik pedig idővel tó lesz, legalábbis ez a terv. (A fehér kör mellett pedig van egy pici sötétebb folt, az most is tó, úgy 10m2-es). A házak melletti csíkok pedig a régi veteményes, ahonnan még most is érkezik a mindennapi saláta alapanyag, például a káposzta virágzata, időnként bimbós, időnként virágos állapotban. 

A patak melletti hármas és négyes terasz, középen pedig, a kitaposott ösvény mellett - bár nem látszik (élőben nagyon szépen csillog) a kis csatorna.

A régi veteményes

Most kaptam: jó tanácsok, hogyan ne erőltessük meg magunkat kertészkedés közben:
http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/17584/kerteszkedes-fajdalom-nelkul

Nagyjából be is tartom őket, a térd alá tett párna helyett pedig a csodálatos kertésznadrágunkba beépíthető térdeplőnk van, roppant vallásos eszköz, ha belegondolok.

Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van

Ami jelen esetben nem csak az örök magyaros elégedetlenség, hanem a lakókocsiban való élet jellegzetessége, A szél nagyját kint tartja (mint kiderült tavaly volt egy olyan szélvihar, hogy felfordította és mostanra hozták rendben, nagyjából), de különben pár perc késéssel követi a kinti hőmérséklet váltakozását, ha hideg van kint, ha meleg.
Ja, mert nem is mondtam a jó hírt, legalábbis egyelőre örülünk neki, de tegnap kitört itt a tavasz. Éjszaka már nem fagy be az ember a hálózsákba, sőt egyre bátrabban készülünk neki az alvásnak (aztán hajnalban félálomban keresem a pokrócot a lábamnak), reggel még hűvös van, de 10 óra körül kitör a meleg és onnantól nagyon igyekezünk árnyékban dolgozni, hogy ne süljünk meg.
Igen, megelőzve az aggódó kérdéseket, bőszen kenjünk magunkat naptejjel, sőt én nemcsak kalapot hordok (most már a fekete helyett a rommá gyötört fehér panamát), hanem hosszú ujjú pólót is, meg kesztyűt, biztos, ami biztos.

A visszajelzésekről

Kedves olvasóink,
ki vagyunk éhezve a visszajelzésekre. Kérlek kommenteljetek, kérdezzetek (elméletileg gmailes emailcímről lehet), legyetek a blog rendszeres olvasói vagy írjatok emailt, facebook üzenetet, bármit. Lécci, lécci.

Az állatokról

Van vagy 4 kutya és 5 macska, nagyon barátságosak, a nevüket egyelőre nem próbálom megjegyezni, egyet tudok, a világ valószínűleg legkisebb felnőtt macskáját igazi brit humorral Maximusnak hívják (nem ő van a vállamon). Belőlem meg előtört a régóta szunnyadó macskasámán. A másik képen pedig a kedvenc kutyám.

A földárak különben itt a világ végén nem vészesek, jól benne van, hogy nincs a közelben túl sok civilizáció és piac. Egy hektár erdő vagy kimosott talajú irtás 1000 EUR körül van, egy romos ház, és abból itt nagyon sok van, úgy 2-3000 EUR-val dobja meg az árat.
Sőt, pár napja fel is ajánlották, hogy ha ki akarnánk próbálni, akkor van itt a közelben egy elhagyott tanya, lakható házzal, vágjunk bele. Nem éltünk a lehetőséggel.

Az is kiderült, hogy a föld tulajdonviszonyok hasonlóan kuszáltak, mint otthon: az egyik oldalon a szomszédos teleknek 14 (!) tulajdonosa van, a másik oldalon pedig ugyan csak hárman osztoznak a birtokon, azonban ketten közülük Kanadában élnek és az ottani földárakat szeretnék megkapni az erdős hegyoldalért és a romos házért, ami nagyjából háromszorosa a valós értéknek.

A házigazdáinkról két nagyon fontos dolgot kell elmondani.
Az egyik, hogy nagyon-nagyon kedvesek, lelkesek, odaadóak, segítőkészek, szívesen elmagyaráznak mindent, ami csak érdekel minket, a kertről, az állatokról, az életükről, hogy kerültek ide, mi mindent csináltak, amióta itt vannak, milyen tapasztalataik vannak Portugáliáról és az önkéntességről. Sokat nevetnek, nem panaszkodnak.
A másik pedig, hogy nagyon-nagyon szegények. Amolyan középkori módon. Van mit enniük: van egy nagy kertjük, kecskék, csirkék, nyulak, tengerimalacok. Vannak kutyáik és macskáik. De minimális a pénzbevételük. Nem adnak el semmi terményt, valamennyi pénzt kapnak a gyerekek után, valszeg valamennyi földalapú támogatást az EU-tól (10 hektár után (aminek nagy része erdő) ez max. 2000 EUR lehet egy évben), a fickó ács és ha van is munkája, ami itt nem gyakori, akkor is gondok vannak a helyiek fizetési moráljával, szóval nincsen sok pénzük. Pedig pénz kell a benzinhez,  az adókhoz, a gyerekek ellátásához és iskolázáshoz, a biztosításhoz és társadalonbiztosításhoz, az állatorvoshoz, a traktor javításához, a fogorvoshoz.

Úgyhogy ha amikor majd farmer szeretnék lenni, az egyik első dolog lesz, mielőtt belevágok, hogy jól végiggondolom, hogy miből és hogyan is fogok megélni. Ezt eddig is tudtam, de most jól megerősödött bennem.

A bár

Olvasói kérésre

On Google Earth

A farm, ahol élünk

Gilisztakomposzt

Terasz autógumiból. Azt mondják, hogy zöldséget, fűszert nem termelnek benne, mert sok nehézfém lehet benne.

Méhkaptárok a domboldalon

Első szabadnap

Kirándulni mentünk. Innen csak felfelé lehet elindulni, legalább hazafelé könnyű volt. A táj gyönyörű, de mindenfelé erdőirtás van, hatalmas kopár területek, alig-aljnövényzettel, mindenfelé süvítő széllel. Út mellé leszórt sitthalmok, mint otthon. Gyönyörű, elhagyott, kőböl rakott farmházak mindenfelé.

A birtok gyönyörű

Domboldalon fekszik, egyik oldalon az országút határolja,  a másikon egy patak a völgy aljában. Fiatal gyümölcsös, kisebb rétek, legelők, zöldségeskertek, baromfiudvar.
Rácsodálkoztam, hogy a baromfiudvaron belül laknak a kecskék is (sőt a nyulak is), de aztán ma délután olvastam Baji Bélánál, hogy ez mennyire jól működő rendszer.
Nagyon-nagyon tetszik a birtok tagoltsága, mindenhol a régről ittmaradt szárazon rakott kőfalak.

Az aggódó olvasók megnyugtatására

megtaláltuk a megfelelő ruhamennyiséget a nyugodt éjszakázáshoz, reggel persze utálatos kikelni a hálózsákból, de utána hamar felmelegszik az idő. Kivéve, ha fúj a szél vagy ha esik az eső.
De már a helyi, napmelegítette (=jéghideg) vizet használó zuhanyzót is használjuk.
Segít, hogy úgy fogjuk fel az egészet, mint edző- és fogyókúrás tábort.

Állítólag a szombattól felmelegedés jön, éjszakai 10-12, nappal 20+ fokokkal.

A két kiskecske

Akik az érkezésünk estéjén születtek.

Ma ágyásokat készítettünk elő vetésre, nagyon jól jött a tavalyi isaszegi tapasztalat, a kezemben volt a know-how, úgyhogy elég gyorsan haladtunk és a derekam se fájdult meg.

A farmon

a vendéglátónk egy angol-holland pár, két gyerekkel, és rajtunk kívul még négy önkéntes van: egy angol anya és lánya, ők elég furcsák (a házigazdánk régi barátai, az asszony évek óta visszajár, el sem tudom képzelni miért vagy legalábbis miért ilyenkor), annyira sokat nem beszélgetünk velük, főleg az idősebb rémisztő dialaktusa miatt, meg egy német és egy finn fiú, Simon és Santeri. Velünk sokat lógunk és jól megértjük egymást, pl abban is, hogy nekik sem igazán jött le a farm leírásából, hogy mire is kell számítani.

Azt képzeltük (ha-ha-ha), hogy a napsütötte szabad délutánjainkon vagy a munka szüneteiben majd kiülünk a napra vagy az árnyékba, ha túl meleg van, ehelyett ha bármit is akarunk csinálni (a délutáni alvás szóba sem jöhet, akkor ébren fagyoskodnánk egész éjjel) akkor bejövünk a bárba, két faluval odébb. Ami 40 perc gyalog. Nagyon örülök, hogy kocsival vagyunk.
A bár nagyon érdekes hely, kocsma és bolt, egyben itt laknak a tulajdonosok is, az ebédlőjükbe belátni a boltrészből. Általában mi vagyunk az egyetlen vendégek, (kivéve vasárnap, akkor itt volt a falu színe-java, mind a 10 felnőtt férfi) automatikusan löttyintenek a kávéba egy kis grappát (amit itt aguardente), a boltban majdnem mindennek lejárt a szavatossága, viszont ha már elég régóta jársz ide, akkor az idős donna ajándékba ad minden vásárláshoz némi apróságot, zsömlét, (lejárt szavatosságú) szardíniát, ilyesmit. És begyújtják a kályhát a kedvünkért, pedig az a 4 kávé (az enyém alkoholmentes, pedig lenne igény rá) aligha fedezi akárcsak a fogyasztott áramot. A hosszabbítót mi hoztuk az elosztót a német önkéntes srác. Meleg van, áram, fény, wi-fi, ez a mi különbejáratú menyországunk.

A legnagyobb problémánk

egy képben elbeszélve.
Sehol sem írták le, nem figyelmeztettek minket emailben, hogy éjszakánként fagy, hogy a lakókocsi nemhogy nem fűthető, de épp csak véd a széltől, hogy akkora rések vannak az ajtónál és az ablakoknál, hogy kilátni, úgyhogy hiába melegszik fel valamennyire a lakókocsi napközben, éjjelre már rohadt hideg van bent, úgyhogy hozzunk vastag hálóruhát, téli hálózsákot, sízoknit.
Vacogva alszunk. Más a túlélési taktikánk, én magzatpózban alszom, két hosszúujjú póló+jégeralsó, begubózva amennyire csak lehet,  a fejem is a zsákban, Fruzsi meg felöltözik, sál, sapka, a hálózsákban még egy pokróc a lábánál és most éjjel még ráhúztam a hálózsákja aljára a polárpulcsimat és betakartam a kabátommal.

Ugye nincsen áram, úgyhogy két hónapig szakállat és hajat (ha-ha-ha) növesztek.

Itt vagyunk különben:
http://www.casalinho.com/

Ez a hely eddig tiszta Írország, legalábbis, ahogy én elképzelem. Sok eső, minden zöld, patakcsobogás, hideg. Mint kiderült majdnem 800 méter magasan vagyunk egy völgyben, körülöttünk a hegyek 900 méternél is magasabbak, alig süt be a nap, és bár ez közép Portugália, télen itt mégis gyakori a hó és akár 3 centi mélyen is befagy a víz.
Azért hoztam magammal melegítőalsót, hogy ha majd az esős évszakban kénytelenek leszünk az esőnadrágot hordani, akkor legyen mit felvenni alá, de most felveszem minden nap a kertésznadrág alá és abban alszom éjszakánként. Sajnos a sínadrágot bepakoltam valamelyik dobozba, pedig most hasznát venném. Ahogy a sízokniknak is a gumicsizmába.
Fruzsi sapkában és sálban alszik, de sajnos nem engedte, hogy publikáljam az elalvás előtti outfit-jét, pedig roppant vicces.

Ma zöld-gyűjtéssel kezdtük a hegyoldalban, négyen felsétáltunk elég egyedi formájú sarlókkal a szemközti domboldalra, egy aljnövényzetet irtottunk. Részben tűzvédelmi okokból - útközben elég sok kiégett erdősávot láttunk, hamarosan jön a száraz időszak, amikor hónapokig nem esik - másrészt viszont a kecskék nagyon szeretik, úgyhogy megkapták ők, amit szedtünk. Utána újra lombgyűjtés, tiszta Dobogókő, csak itt meg kell küzdeni az alattomosan elfekvő szederindákkal is és elég messze kell vinnünk a lombot.
Ebéd után pedig a nap fénypontja következett, ránk került a mosogatás sora, hideg vízzel, 10 ember szennyes edényét (tegnapi vacsora, ma reggeli, ebéd), egy óra hosszat tartott. Ja és ma egész nap elég hűvös is volt. Szóval, ha már annyira átfagyott a kezem, gondoltam, ennél rosszabb nem lehet, elmentem fürdeni. A vizet a nap melegíti, vagyis melegítené, de ma nem sütött, hűs forrásvízzel fürödtem, olyan sportosnak érzem magam, mint már régóta nem. És olyan izomlázasnak is. Jutalmul eljöttem a meleg és fény (és a free wi-fi) szentélyébe, bárba, Fruzsi otthon maradt kicsit kitakarítani a lakókocsit.

Nehogy elfelejtődjön

a család és barátaink lelkes élcsapata, akik munka előtt/után/helyett eljöttek elintegetni minket.
És nagy ölelés mindenkinek, akik, miután kiderült, hogy teljesen elhavazódtunk odajöttek a pakolás-rohanás közepébe, hogy jól megöleljenek minket.

Ők a cukimuki barcelonai vendéglátóink, Albert és Judit.

Ne szóljatok be

az elütésekre, a telefonomról írok.

A wi-fi jelszó a kocsmában

Egy hét portugáliai wwoof-olás a jutalma annak, aki jó megoldást ad.

Munkához öltözve.

Ma reggel új lelkesedéssel, kicsit átfázva ébredtünk. A farm gyönyörű, patak határolja, kutyák, macskák, kecskék, tyúkok, a reggeli zabkása volt, utána a délelőtt egy kisebb területet szedertelenítettünk és szedtük össze a lombot.
A napi rutin úgy néz ki, hogy 7-7:30 körül reggeli, utána délelőtt munka a kertben,  11 körül teaszünet, ebéd 13kor, utána úgy fél-egy órányi ház körüli munka, majd szabadidő, este 7kor vacsora. Aztán, miután nincsen fény, korai alvás.
Egyelőre tetszik.

Könnyes szemmel emlékezünk az olaszországi wwoof-olásra,  a luxuskörülményekre, fényre, áramra, folyóvízre, wifire. A 21. századi luxus kicsiny csillogásaira.

Úgy tűnik nem szabad mindent elhinni, amit írnak, pölö azt, hogy ha van laptopunk vagy alkalmas telefonunk, akkor tudunk csatlakozni a wifihez.
Azt nem írták, hogy ez két faluval odébb (kb 40 perc séta) lehetséges a helyi kocsmában, és tölteni is ott tudunk, ha már megérkeztünk oda. Ja, a bárban két konnektor van összesen (egy világvégi magyar falu bezárás előtti kocsmáját képeljelétek el), elhoztuk magunkkal kocsival két másik wwoofert, egy finn és egy német srácot, még szerencse, hogy az egyik srácnak van egy elosztója, így nem kell sorbaállnunk az áramért.
F@sza.

Update: Vagy összekevertük egy másik farmmal vagy csak nagyon figyelmetlenül olvastunk, sajna elég világosan le van írva, hogy nincs helyben se internet, se áram, amit használhatnánk, Valszeg az zavart meg minket, hogy más farmokon kiírták, hogy nincsen, itt meg csak azt, hogy nem messze van, Mindegy, értékes tapasztalat ez is, mondhatni.

Az első találkozás

A farmmal lelkesítő volt, Andrea, a host tele van élettel, örült nekünk meg mindent, meg is mutatott pár dolgot, a lakókocsinkat például, de aztán elég gyorsan zuhant a lelkesedésünk.
A lakókocsi nagyon egyszerű, de tényleg, nemhogy víz nincsen benne, de világítás sem, koszos, és leszámoltunk a Portugál tavasszal kapcsolatos téveszméinkkel is, olyan hideg volt az éjszaka, hogy felöltözve, hálózsákban, összebújva fáztunk.
A vacsorát egy gyertya világította meg hatunknak,  a két srác már tapasztalt volt, ők fejlámpával jöttek enni.
A wc a dombtetőn, vagy 5 perc séta felfelé, szerencsére pisilni bárhol lehet, a zuhany szintén elég messze, nap melegíti a vizet, de itt nem sütött a nap hetek óta. Hogy úgy mondjam, csőstül kapjuk az arcunkba a vidéki élet egyszerűségét.

Arra is rájöttem, hogy utálok 1000-1100 km-et vezetni egyhuzamban. Normálisan ennyit egy fél év alatt nyomok el, most meg háromszor egymás után.

Az út Barcelonától az első farmig hosszú volt, fárasztó és szerencsére eseménytelen, a vége kicsit izgalmas volt. Az első farm a hegyek között van közép-Portugáliában, két olyan falu között, amelyek egyike a térképeken se szerepel. Ahogy az se, hogy mindkét falu a hegy tetején van, olyan szűk utcákkal (lásd még: főutca), hogy alig fért el a kocsi és olyan meredek, hogy egyesben jöttem fel végig. És persze nemcsak a térképen nem szerepel a másik falu, de kitáblázva sincsen, szal el is tévedtünk, de aztán némi helyi segédlettel meglett a farmunk.

Három éjjel Barcelonában

Ami nagyon jó volt, kipihenni magam ugyan nem volt idő, de bejártuk első nap a történelmi belvárost, meg egy negyedet, amit a vendéglátónk érdekesnek gondolt, második nap pedig a Sagrada Familia-t és a Park Güell-t.

Ius primae noctis

Első éjszaka Tortonában, majd 1100 km után. Rohadtul fárasztó út volt. Szlovéniától még az eső is esett.
Hotel Motel 2, mint kiderült a környék szexrandevúinak a szintere, garázskapcsolt apartmanok, tükrök mindenhol, még a plafonon is, vasrúd a falhoz hegesztve az ágy felett, sejtelmes tejüveg a zuhanykabin és a szoba között. Ha erre jártok, itt szálljatok meg.