A kecske bőre általban megy a szemétbe, túl bonyolult a kipróbált módszer, és eddig túl sikertelen. De Lisa, a holland lány (igazi hippi, asszem az első, akivel találkoztam) utánanézett az interneteken és talált egy egyszerűnek tűnő módszert. Szóval a lenyúzott bőrt alaposan megmosta, aztán lekaparta a belső oldalát, aztán pedig a kecske agyát egy vödörnyi vízzel összeturmixolta (igen, ehhez megszerezte a kecske koponyáját, szétszedte és kikanalazta belőle az agyvelőt), ugyanis a kecskeagy elméletileg tartalmaz valami összetevőt, ami tartósítja a bőrt. Úgyhogy egy éjszakát ázott a bőr az agylevesben, aztán kicsavarta a bőrt és visszarakta fél órára és újra kicsavarta. Állítólag egy idő után már csak ki kell feszíteni a bőrt (ahogy az indiánfilmekben volt anno) és amikor megszárad, már kész is.
Drukkolok neki és egy cseppet sem irigylem majd tőle, amikor elkészül.