A szeder

Gyerekkorom rendszeres őszi programja volt, hogy minden hétvégén nagy, 10 literes vödrökkel, a gyerekek persze kisebbel, elindult Dobogókőn kirándulni a család: szedret szedtünk. Tudtuk a jó helyeket, néha egy kis gombázás is belecsúszott, és a nap végén teleszedett vödrökkel érkeztünk haza. A szederből utána lett szörp, lekvár, néha bor, sokat ettem belőle, állítólag jó a vérszegénységre, meg szerettem is.
Soha többet nem fogok tudni így nézni a szederre. A szederindák mindenhol ott vannak, beakadnak a lábadba, a kezedbe, rámarkolsz, mindened tiszta tüske lesz, meg apró sebhelyek sokasága. Elesel benne, megfogja a kapát, rémisztő gyorsan és rendszeresen nagyon mély gyökeret ereszt, szinte kiírthatatlan. A legkevésbé kedvelt növények listáját most toronymagasan vezeti a szeder.