Volt egy kis háborúnk a hostokkal, tegnap Fruzsi a spanyol lánnyal dolgozott együtt, épp egy ládába pakoltak yukka leveleket, és miután már vagy négy órája dolgoztak, Fruzsi leült, amíg pakol. Ekkor kirohant a házból az asszony (akit eddig azért nem ilyennek ismertünk meg) és közölte, hogy amiatt, hogy állandóan beszélgetnek, nem dolgoznak rendesen és különben is Fruzsi miért ülve pakol - na erre Fruzsiból előtört elég sok frusztráció és finoman elmondta a véleményét az önkéntesség és a fizetett munka közötti különbségről.
Ma pedig... A lakókocsi rémisztően nézett ki, amikor megérkeztünk (képzeljetek el egy minimum 35 éves lakókocsit (még NDK gyártmány), amit legalább 10 éve kitoltak a szabadba és a sorsára hagytak. Nem véletlen, hogy viccnek vettük, amikor azzal fogadott a házigazda, hogy megcsinálja és abban fogunk majd lakni. Meg különben is, direkt olyan wwoof helyet kerestünk, ahol nem kell lakókocsiban lakni, és meg is írták emailben, hogy szobát kapunk. Az elmúlt néhány napban azonban a host nagyon keményen ráfeküdt erre a lakókocsi projektre, és csiszolt, fúrt, faragott, festett és ma ebédnél elújságolta, hogy egy óra múlva kész a lakókocsi és délután már át is költözhetünk. Mi meg mondtuk, hogy szó sem lehet róla, direkt olyan helyet kerestünk, meg is írta, blabla, ő meg győzködött minket, hogy mennyivel jobb lesz nekünk, meg, hogy egy szoba ugyanolyan, mint egy lakókocsi, már kiabált a végén, hogy megváltoztatta a véleményét és kell neki a prájveszi. Aztán szerencsére rákérdezett a spanyol önkénteseknél, hogy nem költöznének-e ki ők, mire ők eléggé megszeppenve a nagy kiabálásától, azt mondták, hogy igen, mi pedig költözhetünk az ő helyükre. Aztán 5 perccel később az asszony elmondta, hogy azért kell ez az egész, mert a három éves  kislányuk nem megy ki éjszaka wc-re (ugye a mi szobánkon keresztül kéne kimenni), hanem inkább bekakil éjszaka.
B@ssz@meg, ha ezzel kezdik, szó nélkül cuccolunk.
Az egészben a legfurcsább, hogy 2 perccel a kiabálás után már újra minden ment a régi kerékvágásban, történeteket mesélnek, nevetnek, vigyázzunk pár percre a kicsire. Tisztára, mint az előző helyen, ahol lekiabálták a fejünket, hogy korábban megyünk el, majd nemsokára újra minden a legnagyobb rendben, mosoly, öribari, píszendláv.
Az eddigi hostjaink nagyon rendetlenek ÉS pszichopaták.