Azért is nagyon jó, hogy mindketten jól érezzük magunkat és nem puffogunk állandóan, mert már kezdett zavarni bennünket és azt gondoltuk, hogy tutira bennünk van a hiba, hogy semmivel nem vagyunk elégedettek.
De kiderült, hogy csak normális emberek kellenek körénk és jól érezzük magunkat, nem számolgatjuk a hátralévő napokat vagy a munkával töltött időt, pedig napi 6-7 órát dolgozunk a kertben és a konyhában még további másfelet, de ez egyinkünket se zavar - sőt ma, amikor szabadnapunk volt és segítettem reggel kecskekaját vágni, meg egy kis fát a konyhába, Fruzsi meg beszállt délután a szénagyűjtésbe és egyikünk se érzi úgy, hogy kizsákmányolnának minket. Tényleg részei vagyunk a családnak (már előre érzem, hogy milyen szar is lesz innen elmenni), minden megköszönnek, mindennek örülnek, nagyon odafigyelnek ránk.