És bocs, hogy ilyen sokáig nem írtunk.
Nem csak lustaság - a telefonról eléggé kényelmetlen írni, különben meg be kell vinni a laptopot a konyhába, az egyetlen közös helyiségbe, itt van wi-fi és nem szívesen vagyunk itt.
Vagy a két gyerek üvölt (a kicsi többnyire csak akkor, ha ébren van és szerencsére sokat alszik), de a nagyobb az addig harcol a szülei figyelméért, amíg nem kezdenek üvölteni vele és akkor aztán sír, különben pedig az asszony tesz-vesz a konyhában vagy a pasi pihen, de ha csend is van, áll a dohányfüst, mert a férj itt dohányzik általában vagy magyaráz nekünk, még ha látványosan nem bátorítjuk erre, és mindig ugyanarról magyaráz, hogy milyen menő a farmja, hogy mennyi tököt és paradicsomot termeszt, és ez mennyi pénz lesz, hehehe, vagy, hogy az asszony már megint mit rontott el, kiengedte ebben a napsütésben a gyereket a házból, nem adott el eleget a piacon, hagyta megromlani az árut, vagy mennyivel csúnyábban a nő salátái, mint az övé.
Szóval igyekszünk nem sok időt tölteni a konyhában, itt eszünk, de különben kirándulunk, úszunk a folyóban, Fruzsi szeret elmenni sétálni, leülni a folyóparton és olvasni, én meg inkább heverek a hűvös szobában és nagyon élvezem a délutáni-esti semmittevést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése