A házigazdáinkról két nagyon fontos dolgot kell elmondani.
Az egyik, hogy nagyon-nagyon kedvesek, lelkesek, odaadóak, segítőkészek, szívesen elmagyaráznak mindent, ami csak érdekel minket, a kertről, az állatokról, az életükről, hogy kerültek ide, mi mindent csináltak, amióta itt vannak, milyen tapasztalataik vannak Portugáliáról és az önkéntességről. Sokat nevetnek, nem panaszkodnak.
A másik pedig, hogy nagyon-nagyon szegények. Amolyan középkori módon. Van mit enniük: van egy nagy kertjük, kecskék, csirkék, nyulak, tengerimalacok. Vannak kutyáik és macskáik. De minimális a pénzbevételük. Nem adnak el semmi terményt, valamennyi pénzt kapnak a gyerekek után, valszeg valamennyi földalapú támogatást az EU-tól (10 hektár után (aminek nagy része erdő) ez max. 2000 EUR lehet egy évben), a fickó ács és ha van is munkája, ami itt nem gyakori, akkor is gondok vannak a helyiek fizetési moráljával, szóval nincsen sok pénzük. Pedig pénz kell a benzinhez,  az adókhoz, a gyerekek ellátásához és iskolázáshoz, a biztosításhoz és társadalonbiztosításhoz, az állatorvoshoz, a traktor javításához, a fogorvoshoz.

Úgyhogy ha amikor majd farmer szeretnék lenni, az egyik első dolog lesz, mielőtt belevágok, hogy jól végiggondolom, hogy miből és hogyan is fogok megélni. Ezt eddig is tudtam, de most jól megerősödött bennem.