Ami jelen esetben nem csak az örök magyaros elégedetlenség, hanem a lakókocsiban való élet jellegzetessége, A szél nagyját kint tartja (mint kiderült tavaly volt egy olyan szélvihar, hogy felfordította és mostanra hozták rendben, nagyjából), de különben pár perc késéssel követi a kinti hőmérséklet váltakozását, ha hideg van kint, ha meleg.
Ja, mert nem is mondtam a jó hírt, legalábbis egyelőre örülünk neki, de tegnap kitört itt a tavasz. Éjszaka már nem fagy be az ember a hálózsákba, sőt egyre bátrabban készülünk neki az alvásnak (aztán hajnalban félálomban keresem a pokrócot a lábamnak), reggel még hűvös van, de 10 óra körül kitör a meleg és onnantól nagyon igyekezünk árnyékban dolgozni, hogy ne süljünk meg.
Igen, megelőzve az aggódó kérdéseket, bőszen kenjünk magunkat naptejjel, sőt én nemcsak kalapot hordok (most már a fekete helyett a rommá gyötört fehér panamát), hanem hosszú ujjú pólót is, meg kesztyűt, biztos, ami biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése