A birtok egy völgyben fekszik, déli fekvésű, a vége a völgy alja, egy patak. A régi portugálok (és persze minden földműveléssel dombon/hegyen próbálkozó nép) bölcsessége, hogy legalább a lejtő aljában meg kéne fogni a termőtalajt, amit az erős esőzés lemosna egészen a tengerig. A völgy aljában teraszokat építettek, amiket igen vastag kőfal választ el a pataktól - ide érkezik meg a víz nagyja és a talaj egy része (egy másik részét a feljebb lévő teraszok és növényzet fogja meg).
Itt vannak a zöldséges kertek is.
A zöldséges kertek öntözését nagyon elegánsan oldották meg. Miután erre folyik a patak, ezért egy részét még korábban elterelték és feljebb vezették (és ráadásul egy másik forrás vize is keresztülfolyik a birtokon), és ennek a víznek egy részét eresztik szükség szerint a földre. Az egész terep egy kicsit lejt, és az ágyások pedig úgy vannak kialakítva, hogy felül befolyik a víz, maga az ágyás, amennyire lehetséges vízszintes, a végén pedig zárt, úgyhogy a lehető legtöbb víz szivárog be a talajba és nem visz magával túl sok tápanyagot. (ez így eléggé érthetetlennek tűnik, de talán a képek alapján világosabb lesz).
Két délelőtt munkájával Fruzsival építettünk két ágyást (vagyis két hosszabb csíkot, ami több részre van tagolva), kapálás, gazolás, egyengetés, falak és csatorna kialakítása. Bár nem nagyon értettük, hogy miért hagyják ennyire elgazosodni a területet (talajtakarás, az kéne a köztes időszakokban), de végülis mindegy, megcsináltuk, örültünk neki jól.

 Az egyik patak melletti terület, ahol még nincsen veteményes, csak a kecskék legelnek

A házigazdáink kisebb fia, háttérben az ágyások 

Fruzsi a győzedelmes 

Az utolsó simítások 

Így néz ki, amikor készen van, a nagyon zöldellő részek gazosok. 

Az első veteményes (egyelőre kettő van). A Google Earth-ös képen különben elég jól látszik, hogy miről is van szó: a kép aljában, a Google felirat mellett van az első veteményes, mellette a második (ahol mi is dolgoztunk), utána a zöldebb rész most legelő, a negyedik pedig idővel tó lesz, legalábbis ez a terv. (A fehér kör mellett pedig van egy pici sötétebb folt, az most is tó, úgy 10m2-es). A házak melletti csíkok pedig a régi veteményes, ahonnan még most is érkezik a mindennapi saláta alapanyag, például a káposzta virágzata, időnként bimbós, időnként virágos állapotban. 

A patak melletti hármas és négyes terasz, középen pedig, a kitaposott ösvény mellett - bár nem látszik (élőben nagyon szépen csillog) a kis csatorna.

A régi veteményes