Kb napi 5 órát dolgozunk, 6 napon keresztül, és valamikor a hét során van egy, előre nem kötött szabadnapunk. Ebéd után végre nem a bár az egyetlen opció (amíg hideg volt, addig nem tudtunk mást csinálni, a bárban fűtöttek :), de most már csak minden második nap jövünk be, különben olvasunk az árnyékban, kis permakultúrát, portugált, hétköznapi pszihológiát vagy sétálunk, vagy csak heverünk és gyönyörködünk a környékben, ami gyönyörű.
Tegnap volt két hete, hogy eljöttünk otthonról, mostanra minden szabadság véget ért volna és kezdődnének újra a hétköznapok, de itt minden nap, még a hétköznapok is, ünnep. Hihetetlen felszabadító, hogy még egy jó ideig nem kell visszamennünk, hogy tényleg van időnk gondolkodni, tervezni, álmodozni.
Nem győzök hálát adni ezért az ajándékért.