Ma mesélte a házigazda, hogy korábban a családi szőlőt igazgatta, 40 hektár, kellett hozzá egy traktor, egy állandó alkalmazott és a zöldmunkáknál és a szüretnél még 2-2 hétig 5-6 ember (bort nem készített). Elmehetett szabadságra és egyáltalán nem fájdult bele a sok munkába. Aztán belevágtak jól ebbe a gyógy- és fűszernövény bizniszbe és azt hitte, hogy 5 hektárt ketten lazán megcsinálnak. Hát nem, most éppen két hektáron van haszonnövény, a többin gaz, folyamatosan van 4 önkéntes, heti 25 órában mindegyik és állandó csúszásban vannak. A szőlőnél két nagy munkacsúcs van, itt minden héten három, a lemonverbénát 4-6 hetente lehet vágni, a különböző virágokat hetente kétszer lehet(ne) szüretelni, a többi növényt is folyamatosan, a szűk kapacitás hol a szárító, hol a ládahiány, hol a vevő késedelme, hol az, hogy csak ennyit tudunk megcsinálni egy nap. Ma a sok szűk kapacitás miatt egész nap körömvirágot meg bíborkát ültettünk.
Különben ez nem az az élet, amiről álmodom, ez ugyanaz a városi hajtás, mint amit bárki, bárhol meg tud csinálni, rohanás, rengeteg munka, (és itt még szabadság sincsen), és ráadásul bent laknak a városban, aminek minden bizonnyal ezernyi előnye van, de én egyet se látok és mindet el lehetne érni azzal, hogy néhanapján befurikáznak a közeli nagyvárosba és elintéznek mindent jól.