Tamera (www.tamera.org) vendégmarasztaló hely. Egy délutánt terveztünk, körülnézni, ismerkedni a hellyel, aztán este 7 körül indultunk is vissza. Néhány kilométeren földút van, sikerült is defektet kapnunk.
Gondoltam nagyszerű lehetőség bemutatni, hogy milyen ügyesen cserélek kereket, de a gumisnál még otthon sikerült olyan szorosan meghúzni a csavarokat, hogy csak egyet tudtam meglazítani, aztán elgörbítettem a csavarkulcsot.
25 perc alatt visszasétáltam Tamerába, és elkezdtem segítséget keresni. Végül egy kedves pár szerzett néhány szerszámot (miután az enyémet sikerült elgörbítenem) és visszaautóztunk a kocsihoz és Fruzsihoz. Ott aztán ők sem jutottak többre, mint én, úgyhogy visszahoztak minket Tamerába. Itt találtunk két srácot, akik azt mondták, hogy ők meg tudják oldani, hoztak magukkal egy 10 kilós kalapácsot is, de végül arra nem volt szükség, ketten kétoldalt ráakaszkodtak a csavarkulcsra és meglazították a csavarokat. Csodálatos, kiszedtük a pótkereket, feltettük, azonban aggasztóan lapos volt. Szerencsére van pumpám, elővettem a csomagtartóból, csak amikor rátettem a szelepre, a vége a kezemben maradt, az a vége, ami a szelepet és a pumpa csövét összeköti.
Visszahajtottunk Tamerába, szereztek a srácok egy kompresszort, és újra visszamentünk a kocsihoz. Rácsatlakoztatták a szelepre és kiderült, hogy a szelep, ha egy kicsit is megmozgatják, ereszt. (Otthon kicseréltettem az összes szelepet indulás előtt). Felfújtuk a kereket amennyire lehetett és visszajöttünk Tamerába. Szerencsére a gumi kibírta idáig. A sátor és egy polifóm volt a kocsiban (minden más cuccunk, szerencsére többé-kevésbé összecsomagolva, Vale da Amoreirasban maradt), kaptunk matracot, hálózsákot, felvertük a sátrat és aludtunk reggelig.
Ma reggel felhívták nekünk a szomszéd faluban lévő autószerelőt, aki mondta, hogy szívesen beviszi akár ma is a kocsit a műhelybe, de foglalkozni csak holnap tud vele, ma vasárnap van.