Kipróbáltuk a kecskefejést, érdekes volt, meg izgalmas, de mint kiderült, egyikünk keze se elég erős hozzá - Én majdnem be tudtam fejezni, mielőtt görcsbe állt volna a tenyerem, Fruzsi eddig se jutott. Úgyhogy ezt a munkát nem tudjuk átvállalni, és nagyon elgondolkodtunk, hogy ha szeretnénk kecskét (és kecsketejet, sajtot), akkor edzenünk kell.
Az is kiderült, hogy amíg rendszeresen (és alaposan) fejik, addig tejel a kecske is - Sara-nak (szintén a képen) három éve volt kölyke, azóta folyamatosan fejik és még ma is 2 liter tejet ad naponta.
A képen Fruzsi első próbálkozása, ketten nyugtatják az állatot, a házigazdáék kislánya pedig nem tudta kihagyni egy jó kis katasztrófaturizmus lehetőségét.
Ennek megvan az oka és a forrása is :D
VálaszTörlés